Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Harmadik Levelem: Hozzá…

, 25 olvasás, Friedrich , 0 hozzászólás

Szerelem

Ha válaszolhatnék,
Már megtettem volna.
Nem tudom miként fénylik,
elmém sötét homálya.
Ha megkérdeznéd miként
vagyon úrrá erő az emberen,
miként tart magának
fájdalmat a lélek..?
Nem tudhatom mint annyian,
mások sem...
S, mint Mások, jómagam is
rettegve félek.
Elhúz magával a perc,
telnek a napok,
Az Idő, és mint a hegyek
között bolyongó lelkeket,
Engem is! Húz magával
egy lélek.
Írhatnék verset, novellát,
könyvet.
Írhatnék könny áztatta
lapokat,
Mosolyt csalogató pompás
sorokat.
Írhatnék! de nem.....

Nem írnék magamnak soha,
Hazúg, Semmitmondó, Fekete betűkkel.
Nem játszanék a Szavak hatalmával,
míg magába nem olvaszt.
Igazat írok Neked...
Hogy soraim Fényt kapjanak.
Azt mi elmémben kering
egy pillanatra.
Nem tovább! Egy pillanatra.
Magával ragad, majd elalél,
mint az érzés..
Az érzés, ÍRNI AKAROK!
Csak had írjak!
Kergetni szeretném az időt,
elveszni.
A betűkben elveszni,
mik Hozzád íródnak.
Szeretem a Szavakat,
Szeretem a Betűt, a Percet,
és a Fényt.
Még.. Ha senkim sem lehetsz,
Írásom adom Hozzád.
Nem vágyból, vagy
megtiport szerelemből.
A kósza gondolatból...


"És én had engedjem megszökni.. "

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Friedrich
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 26
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.0377 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz