Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elefántkoponyáink

, 65 olvasás, AmenWall , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Odaszán szentté, ne vessz el nevek közt,
bordáid mögé nyúlt magad vagy, veled jössz,
de csonkjaink csókjait ne vidd el, ne érezd,
kiáltott karokból kiálts és elég lesz
testvégek helyett csak tizenkét gyertya,
hisz tudom, hogy rettegsz, de ne így tégy,

mert ma szemeidben nézlek
s ha én hiszem el, meghalok,

a szörnyeteg is kész lett
a kétezer-szép kéznek,

a lárváimnak elrakott, hajtogatott lélek,
hajtogatott hajnalod hogy lehet ma ilyen szép...?

Te a képtelenség kilencét
körkörösen félted és az esővízre rajzolod.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: AmenWall
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 40
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.0398 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz