Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csend van.

, 437 olvasás, VDavid , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Csend van...
A sötétség lassan oson el
ablakom előtt.

Be-be pillant,
még vissza is kacsint néha
Míg meg nem kerüli a földet.

Mire egész lesz újra
minden árnyék,
mik a nap sütésben csak heverésztek,
itt-ott szanaszét.

Én csak bámulok ki a fejemből.
Nézem a korai hajnalhassadtát
a messzinek tetsző horizont első napsugarát.

Csak vak merengés csupán,
miközben a néma csend le csurran a falakon.

Egyedül az idő maga,
ki el maszatolja és mosolyra húzza néha a számat.
Mint ha egy mosoly lenne, időnként a bánat bére.
Mint ha nem lenne önző az ember...

S kifolyatott vére se lenne más,
csak egy olcsó ékszer.
Mint ha a nappal létezhetne anélkül,
hogy ne létezne éjjel.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: VDavid
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 191
Regisztrált: 0
Kereső robot: 32
Összes: 223

Page generated in 0.375 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz