előtt metropolis
hol a szívbe mártott normarendszer
ideg veri
agyba-főbe
kegyhelyre a
történetben
elmosódunk
már nem élünk?
hozzád
bújom melengetve
nem engedlek
lázgörbémben
tükörképed egyre mélyül
óvva óvlak
védve védjél
törvény vérzik
agyhártyám véd
ahogy bezár
otthon helyett portál épül
arcod valahol a nyárban
a tengerszintjét
nézi égbolt
kéjre feszül és bezár az ében
pupilla
kimered
ősi csended
futóárkaimban emléked fejtem
tengereid
izmai rám feszülnek
szavaid
hozzám bùjnal ciripelnek
melengetlek nem engedlek