Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Evelinnek

, 23 olvasás, Nituska , 0 hozzászólás

Szeretet

Fényes szivárvány, mit reggel meglátok,
Mosolyogva, éberen rám nevet.
Szeme csak úgy kacag és én várok,
Míg teljesen beragyogja lelkemet.

Sosem gondoltam, mit fogok kapni,
Tőle boldogabb minden percem.
Megéri érte szenvedni, fáradni,
Érte dobog folyton szívem.

Aggódásom sosem múlik,
Hasztalan már minden próba.
Nézem idővel mivé válik,
Alakot ölt a pici forma.

Elillan a perc, az idő pereg,
Nem fogom majd mindig kezét.
De minden egész attól kerek,
Hogy Ő rád emeli tekintetét.

Szerelem ez, hisz érte élek,
Feladni Őt sosem fogom.
S majd, ha jönnek az emlékképek,
Életemet tovább adom.

Vigye tovább, neki adom,
Őrizze majd emlékemet.
Egyedül én nem hagyom,
Vigyáz majd rá a szeretet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szeretet
· Kategória: Vers
· Írta: Nituska
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 31
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.04 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz