Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sorsom

, 268 olvasás, Rea , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Volt nekem mindenem,
aztán nem lett semmim sem.
Szerető férjem és otthonom.
Mi csupán csak a vágyam volt.
Boldog élet az illúzió,
mi az életemben jelen volt.

Hazug volt minden csók, bók, ölelés,
árnyként vett körbe a sötétség,
rám tekeredett akár egy kígyó,
minden álmomat összeroppantó.
Nevettem egy percre,
s boldog voltam fél másodpercre,
boldog, lélekből kacagó
s majd a szívem a hidegtől vacogott.

Úgy éreztem, ez csak egy film csupán,
egy Hollywoodi alkotás, ahol színész voltál,
s minden szálat mesterien húzgáltál.
S megállt a film, felkapcsolódtak a lámpák,
melynek a fénye vakítóan csillogott,
ott ért a tudat, én csak a játékszered voltam,
s a házasság nevében lubickoltam.

Nehéz az újrakezdés, a sok negatív emlék,
néhány kellemes élmény.
S most hontalanul kóvályogva élni,
mint egy szeretetre éhes koldus, újra bízni,
hogy talán még engem is fog valaki igazán szeretni.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Rea
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 224
Regisztrált: 0
Kereső robot: 45
Összes: 269

Page generated in 0.4554 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz