Navigáció


RSS: összes ·




Vers: vérszent

, 191 olvasás, arttur , 0 hozzászólás

Néhány szóban

azúr rongyok papírhullák
pupillád martaléka fényem
mélyed fonva
tenyerembe fagyott arcod
ráncaidat medrem mossa
rendre ìtél barikádod
kéjgócban szederjesre színző
öled képzett

nyelved igére tapadt ajkam
elmém téped cafatokra
míg átömlök agyadon
részeid pírjában ég az
egész

alant gyolcs dallamai születnek az éjnek
szoknyád alatt bújt
két félhodad lágykezű vizeiben
pajzán szembogarak eveznek
és ismét földem felé tárulkozik eged

adomára nyílnak az elemek
- egykori birodalmunk
már nem értünk szól
csupán ítél

néma tiltakozásul a fajtiszta

amíg
balkáni gerléket heréltek
amíg
bizánc föltött
vérnök
amíg
titánra feszül a szuperszonikus csönd

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: arttur
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 173
Regisztrált: 2
Kereső robot: 41
Összes: 216
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.1301 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz