Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Vihar volt talán

2020-10-10 22:32:15, 80 olvasás, kartonfarkas , 1 hozzászólás

vers, versek, sajgó, bánat, lélek, bú, búbánat, szomorúság, fájdalom,

De már elült...

Még patakba köp az utolsó felhő,
míg lassan gyufát gyújt az ég;
Ismerős arcát a Hold
gömbölyíti felém.

Csak a fűzfa ága leng még a parton,
levelek tépett csokorban
görbe sorokat sírnak
a nedves homokba.

A víz fölé hajolok
mélyen magamba nézek:
Talán valami csillog,
de nem látom egésznek.

Most már indulok lassan,
veszni hagyom a semmit
Bár vinnék még belőle
de nem bírok el ennyit.

Nem sietek, aprót lépek.
Talpam a sárba ragad.
Bár az erőnek enged,
nyomom az úton marad.

De várj!

A szél mégegyszer utánam kacag
hangja a hátamon végigszalad
belémbújik, ősszekuszál,
kitör a bordák között
a szívemen át.

De majd ez is elül.

Menj tovább...

Kinyomtatom