Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vihar volt talán

, 80 olvasás, kartonfarkas , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

De már elült...

Még patakba köp az utolsó felhő,
míg lassan gyufát gyújt az ég;
Ismerős arcát a Hold
gömbölyíti felém.

Csak a fűzfa ága leng még a parton,
levelek tépett csokorban
görbe sorokat sírnak
a nedves homokba.

A víz fölé hajolok
mélyen magamba nézek:
Talán valami csillog,
de nem látom egésznek.

Most már indulok lassan,
veszni hagyom a semmit
Bár vinnék még belőle
de nem bírok el ennyit.

Nem sietek, aprót lépek.
Talpam a sárba ragad.
Bár az erőnek enged,
nyomom az úton marad.

De várj!

A szél mégegyszer utánam kacag
hangja a hátamon végigszalad
belémbújik, ősszekuszál,
kitör a bordák között
a szívemen át.

De majd ez is elül.

Menj tovább...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: kartonfarkas
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16
Összes: 28
Jelenlévők:
 · Dilovag


Page generated in 0.0394 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz