Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Nővérem

2020-10-05 22:20:27, 64 olvasás, ugiraczgabriella , 3 hozzászólás

vers, versek, Magány, egyedüllét, üresség,

Kertben játszottunk mint két tündér,
De te szépen lassan felcseperedtél.
Elérted a tinédzser kort
Mikor már szíved is dobol

Középiskolába mentél
Szép lassan el is felejtettél
Jöttek az új barátok
Nem kellettem a babákhoz

Hiányoztak az esti lelkizések
Mikor adhattam minden betegségem
Van egy név mély örökre titok
A szíved neki mindig kinyitod

Sokszor tette ő már tönkre
Nem hitt az igaz törődésben
Ragasztottam én már szívet
Sajnos ereje annak már nincsen

Mindig engem gondolsz rossznak
Pedig én vagyok minden rossz elnyomója
Lehet szívedben nagy a bánat
De, hogy tud szeretetem hatalmasabb nála

Biztosra tudom, hogy ezt a napot
Még ezer évig megtarthatod
Egyszer bizony elválnak az utak
De ne félj én majd kereslek újra

Kinyomtatom