Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Álmon úszó gondolant

, 166 olvasás, Antal Judit-Tulipanna , 6 hozzászólás

Gondolat

Itt ülök egy sóhaj mélyén,
templom mellett, erdő szélén,
sóstó partján, kövek élén,
igen és nem szűk mezsgyéjén.

Rám borul a gondolat,
üveg harang burkolat,
Kint a ricsaj. Bent a csend,
gyöngyburokban megterem.

Ó a hógömb megrázkódik!
Van a ninccsel citerázik.
Sóhaj, ójaj, sóstó mélyén,
templomerdő kövek élén.

Élek-e vagy meghalok?
Alattam a hold ragyog.
Táncot járó csillagok,
szállnak rám az angyalok.

Varázsszóra kész a rend,
lent a fent és fent a lent.
Kint a bent és bent a kint.
Egybecsengő drága kincs.

Itt ülök a templom mélyén,
erdő mellett, álom szélén,
Nap, Hold, Csillag szivárványán,
Égbe nyúló Föld létráján.

Ez az utam, meg kell járnom
nincs is most már maradásom.
Kihívásra, feladatra,
igent mondok önmagamra.

Tarisznyámba jó pogácsa.
Minden kész az indulásra.
Egyszerre csak egyet lépek.
Jó istenem! Áldást kérek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Antal Judit-Tulipanna
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 34
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 52
Jelenlévők:
 · Hypnos


Page generated in 0.0572 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz