Navigáció


RSS: összes ·




Blog: Fogyatkozva…

, 20 olvasás, tolditami , 0 hozzászólás

Remény

… ismét vihar, végeláthatatlan tornádó tombol idebent a lelkemben… újra összecsaptak a tények hullámai a vágyak mentőcsónakjával, vékonyabbak a realitás és a jövőkép távolodó összhangjának kontúrjai… harc az idővel, a tehetetlenséggel… egyre jobban elködösíti mindennapjaim éles képeit, egyre sötétebbek… egyre halványabban pislákol a láng, mely még jelzi reményeim itt-létét…

… a horizonton egyre gyakrabban felsejlik vágyaim sziluettje, de azok nem az enyémek, és ösztönösen fáj már minden ilyen aranykeretes alkalom… időnként annyira szívfacsaró, hogy elnyom bennem minden örömteli gondolatot, és gyarló módon csak irigykedve nézem csodájukat… ilyenkor savként nyelem vissza könnyeimet, és egyre messzebb sodródom vizualizált álomképeimtől, elengedve minden bizakodásom… fáj a tudat, hogy várnom kell, ki tudja meddig, és hogy talán késő lesz, mire megadatik… sebez a látvány, hogy körülöttem sorra megkapják várva vagy váratlanul azt az isteni ajándékot, amire épeszű nő vágyhat, míg én üres kézzel, nem tudom, hányadikként várakozok ezen a várólistán, fogyatkozó hittel…

… türelem… mily nemes is e szó, most mégis nem-kívánatos és utált betűkapcsolat… de hogy is mondhatnám lehengerlő lelkesedéssel, amikor egyre kevesebbet birtoklok belőle… jelenleg számomra csak a stagnálást jelenti, mintha folyóhomokra léptem volna, amely minden egyes mozdulatomra még inkább magába szippant, még erősebben fojtogat… s ha szétnézek magam körül, csak a semmit látom sietni a múló idővel…

… türelem… utálatos szó, minden alkalommal hideg víz felforrósodott elmémnek, amely sisteregve párologtatja nem-létezővé… minden betűje éles karomként simogat, s nyomukban mélyülő sebhelyeimen szivárog el belőlem… a türelem, mely korábban fő erényem volt, mára megfogyatkozott… nyelvembe harapva hazugságként ejtem ki, suttogva, mert már alig hiszem igazát… türelem… napról napra már csak múló érzés bennem, s vele ma még gyémántként tündöklő kívánságom is csak olcsó üveg-prizmává kopik…

… félelemmel vegyesen követi szemem az őrült óramutatót, a naptár felgyorsult lapozását, az évszakok sebes váltakozását… olykor csípős könnyekkel, s valamely felsőbb hatalomhoz csendben elrebegett imával ajkamon ér utol az álom, s taszít egy olyan világba, ahol beteljesülnek a gondolatok, ahol nem kell rettegnem a beteljesületlenségtől… de túl korán jön a hajnal, és újra elfog a múlandóságtól való rémület, újra csak ábránd minden, mi éjjel igaznak tűnt… újra csak szürkülő vágy-pillangó, mit kevéske megmaradt hittel kergetek…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Remény
· Kategória: Blog
· Írta: tolditami
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 29
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.0383 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz