Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A szabadok kötelezően távoznak

, 49 olvasás, AmenWall , 2 hozzászólás

Hit és vallás

A homokra épített, vasbeton ujjak
rengésre ébrednek, riadó szavára.
Fagyottan fülelnek s az ég felé nyúlnak,
holott a robajlás nem hagyhat alább ma.

Borzadó iszonnyal nézi az ostromot
a várandós nő, akit könnyebbé tettek.
Kidőlnek sorban a legyőzött monstrumok
s a mély vizek árkai megvetemednek.

Egészen áthevült üvegből törött ki
sok fehér álom: az elektromos lángok.
A kerékben forgó kerekek közötti
tűzből egy férfi most parazsat szór rátok.

A bujaság mosdatlan, ostoba levén
csak mesék és képzelgés szökkentek szárba.
Hogy mi közöd ezekhez? Te mondd meg, ne én.
Az erős vár vett el, én nem voltam árva.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hit és vallás
· Kategória: Vers
· Írta: AmenWall
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 25

Page generated in 0.0369 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz