Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: A szabadok kötelezően távoznak

2020-09-30 22:18:28, 49 olvasás, AmenWall , 2 hozzászólás

vers, versek, hit, vallás, ima, isten, fohász, úr,

A homokra épített, vasbeton ujjak
rengésre ébrednek, riadó szavára.
Fagyottan fülelnek s az ég felé nyúlnak,
holott a robajlás nem hagyhat alább ma.

Borzadó iszonnyal nézi az ostromot
a várandós nő, akit könnyebbé tettek.
Kidőlnek sorban a legyőzött monstrumok
s a mély vizek árkai megvetemednek.

Egészen áthevült üvegből törött ki
sok fehér álom: az elektromos lángok.
A kerékben forgó kerekek közötti
tűzből egy férfi most parazsat szór rátok.

A bujaság mosdatlan, ostoba levén
csak mesék és képzelgés szökkentek szárba.
Hogy mi közöd ezekhez? Te mondd meg, ne én.
Az erős vár vett el, én nem voltam árva.

Kinyomtatom