Az örökké változó állandóság,
nem feltétlenül ellentmondás.
Minden éjszaka,
ha látod a sok csillagot,
alattuk a Hold
hideg ezüstje ragyog,
reggeli arany fényében
keresheted a Napot,
ébreszt melegedő hajnalon,
azt gondolod,
mindig ugyanott ragyog,
pedig ők azok,
akik soha nem állnak ott,
az úton száguldó örök vándorok,
követik a táguló Univerzumot.
Sokan azt vallják,
az Ember, a majomtól származik,
másokban cáfolja ezt a hit,
talán egy úton indultak el,
sorsuk kétfelé nyílt,
másfelé terelte őket az evolúció,
vagy a teremtésbe vetett hit,
miért nem lesz ma is majomból Ember?
Állandóságot mutat
a ma is működő világ,
pedig folyton folyvást változik.
Tudósaink váltig azt állítják,
ma már tudjuk,
hamis ez a tézis,
ma úgy tudjuk,
ez a helyes hipotézis.
Mindenki oly bizonytalan,
néha megcáfolom magam magam.
Materiális, vagy teremtett e a világ?
okos emberek bőszen vitatják,
évezredek óta nem találják
megnyugtatóan
a dolgok nyitját,
milliók életébe került
ez a bizonytalanság.
Ne legyél önzően ledér,
az Ember nem csak fehér,
gazdag, és szegény.
Sok mindenre rácáfol
a fejlődő tudomány,
és a rácsodálkozás,
folyton változik az örök állandóság.
Csak az idő mozdul
lassú bizonyossággal előre,
évmilliárdok maradnak le tőle,
évmilliók futnak előtte.
Fogadd el tőlem
ezt a filozófiát,
akkor majd csodákat látsz,
örök időkre.
2020. szeptember 20.