Navigáció


RSS: összes ·




Novella: A jó barát

, 265 olvasás, Tiberius , 0 hozzászólás

Kaland

Ősz, fákrol hulltak levelek, szomorú voltam, szerettem volna elbújni valahová ahol csak
magamba lehetek, távol mindenkitöl, az emberek zajátol mert tudtam senki nem értene.
Város közepén egy kis tó ami a kedvence környékbelieknek, főleg gyerekeknek.
Késő este volt, csillagok az égbolton, a hold fénye tükrözött a tavon. Nem láttam egyetlen
lelket környéken ami kicsit szokatlan nekem.
Leültem egy padra néztem a hullámzó vizet ami olyan monoton ütemben hullámzott mint
egy gépezet.
Egyszer csak azt vettem észre egy fiatal kis kutya szembe nézett velem, olyan szánalmas
képet vágott, megsajnáltam rögtön. Megsimogattam, gondoltam olyan kóborló lélek
lehet mint én. Nem volt semmi biléta nyakán, vajon mi lehet neve, vagy ki tudja hány neve
volt már. Az eső kezdett szemeregni, gondoltam jobb ha megyek mielőtt jobban kezd majd esni.
Elindultam kutya jött utánnam, egy idő utám megálltam, szembenéztem vele remélve,
hogy megérti. - Nézd! Nekem elég sok bajom van, nem vehetlek magamhoz helyes kis
kutya vagy, jó barát, a helyzetem nem enged egy kutyát.
Csak nézett rám farkát csóválta és tovább jött utánnam. Nem tudtam mitévő legyek, gondoltam
beugrok egy kapu mögé, várok, hátha tovább megy. Eltelt tíz perc gondoltam már biztos tovább
ment. Meglepetten láttam, hűségesen várt rám.
Nem hiányzott nekem már nem tudtam ellenállni barátságos tekintetének mondom gyere,
legalább nem fogsz visszabeszélni nekem.

Beértünk lakásomban nekem soha nem volt kutyám, próbáltam neki addni valamit enni amit
mohón fogadott, ki tudja milyen régota nem evett. Csináltam egy ideilenes helyet neki ahol alhat.
Rossz napom volt, barátnőmmel összevesztem, és azt gondoltam ez véget vetett a
szerelmünknek. Szerettem őtet természetünk néha nem egyezett.
Kezdtem készülődni, hogy lefekszem, ez a zűrös nap kivett belőlem mindent.
Egyszer csak telefon csengett, ki lehet ilyen késő időbe?
Felvettem telefont, ismerős hang: - Itt Böbe - erre én nem tudom miért de más hirtelen
nem jutott eszembe, különösen azok után amik történtek közöttünk, mondtam - Nem vagyok
egyedül - mintha hallottam volna mérgesen lecsapta a telefont.
Ezek után biztos voltam benne, hogy szerelmünknek ez pontott tett a végére.

Már pizsamában voltam, még egy pillantást vetettem kis kutyámra aki olyan szép nyugodtan aludt aki biztonságban érzi magát. Magamra húztam a takarót mikor nagy
dörömböléssel valaki verte az ajtót. Gondoltam, hogy ki az, nem voltam biztos benne.
Kinyitva az ajtót barátnőm Böbe a legnagyobb felháborodással rontott be.
- Böbe: Csak akarom látni ki az aki nálamnál többet ér neked. Szégyeld magadat helyem
még ki sem hűlt és már találtál valakit - A kis kutyám elkezdett ugatni zajra Böbe
magához tért, látván kutyámat mondván:
- Ne haragudj nagyon rossz napom volt, Tudhatod, hogy szeretlek, nem tudok élni nélküled! -
Végül jól végződött ez a nap amit nem gondoltam volna, és főleg azt, hogy ez a kis kutya
lesz aki kibékít kettőnket.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kaland
· Kategória: Novella
· Írta: Tiberius
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 195
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 222
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1316 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz