Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Varázsszem

, 217 olvasás, nagyvendel , 1 hozzászólás

Gondolat

Halkan szól a rádió,
zölden villog a varázsszem,
néma dobszóló,
lelkünkbe maró,
igéző vízió,
csalfa illúzió,
ahogy egy varázsló szeme,
ritmusra jár akár
egy macska szeme,
söthenyes éjszakán,
világít igazán.


Szűkül, és tágul,
fénylő Univerzum,
fekete pupillád,
sötét erőre vágy,
mindahány szembogár,
Szent János lámpása,
Íriszi szivárvány.


Macskaszem ez,
nem pedig csicskaszem,
póriasan mondva,
pulzálva jelzi,
Szupernóvaként,
hogy tiszta az adás,
jó a vétel,
fogható az állomás,
akár egy látomás.


OH azok a zöld
kiscica szemek,
s a rájuk csukódó
édes szemfedelek,
miket soha nem felejtek.


Villódzva láttam a fényeket,
mostanra mind megfeketedtek,
mióta Kuksi lettem,
csak bennem élnek még
a zölden hullámzó
sejtelmes varázsszemek,
melyekre mindvégig
visszarévedek,
Zöld csillagaim,
várom intsetek,
Veletek megyek.




Megjegyzés: Taurus, Zöld csillag, Emlékkép

Előzetes most készülő Varázsszem című verseskönyvemből.
2020. augusztus 08.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 61
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 81
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1134 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz