Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az utolsó dal

, 34 olvasás, Kasperl , 0 hozzászólás

Sors

Körülöttem furcsa lett az élet,
és vakvágányra került sorsom is,
a talmi szóra már fülem süket,
csak üveggyöngyök, tudom mind hamis.

Nehéz úton vágtam én keresztül
férdigondok terén míg időztem,
fogam csorbult, a szemem is gyengült,
ez minden, amit eddig elértem.

Nem volt apám, ki meséket mondjon,
magam dajkája lettem ezért én,
múltam is csak porbavesző lábnyom,
és a szerencse ritkán jött felém.

Az elszállott nyolc évtizedemből
már csak kevés hamu, korom maradt,
régen megkopott emlékeimből
tákolgatom most össze múltamat.

Mivégre lettem amivé lettem?
Hiszen a vén Európa hány határ!
Lehetnék más, de ide születtem,
magyar vagyok, s Európa a hazám.

Mikor úgy dönt a sors, hogy meghalok,
hiszem, engem nem kell majd temetni
mivel ezzel a földdel egy vagyok
elég poromat szélbe hinteni.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Kasperl
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 36
Jelenlévők:
 · berlioz
 · Sandor


Page generated in 0.0279 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz