Tele velünk van tér.
Bele sok, oly sok fér!
Valaha látlak majd?
Az Akarat hajt... hajt!...
Hanem a láb és kéz:
"Oda te el nem mész-
oda mi hogy vinnénk?
Nem iszol ottan-fényt.
E helyen-itthon légy,
minek az el-, s elmégy? "
Az univerzum szól:
"Ki? Ki? Ki bolygódról?
Ha akarod, csak menj.
De soha nincs űr-menny.
Benyel az űr-önkény,
tüzel a csillagfény.
A kezem ott nem véd,
ne, ne reméld és kérd! "
Neked is ezt mondják?
Soha ne is próbáld?
Sohase kézfogjunk?
Ez az örök sorsunk?
Felelem én büszkén:
te, a sok űr-más-én...
Tied is énbolygó!
Igen, ez így oly jó!
Emelem énházunk,
így:
sohasem átázunk,
ha esik űrben hó.
Esik-ez oly nem jó!
Adom a Jó Ételt,
s nem akarom kérd el-t.
Puszim elér. Hozzád.
Ez-az a bolygón át.
...
Mi a jó? És szép?
Te is emezt tudd, rég!
S mi az, amink van s él?
Nap, ami mindig kél?
S az univerzum-mért?
Kutatom ok-meg célt.
Kinyomozom majd én!
Ha sikerülhetném-
ki-ki-kiáltom, jól,
s te ahol épp bolygól
el oda hallatszód'.
Neked is összes szód,
ide elérkezvén
befogom én, mind én!
Ugye, barát lettünk?
Valaki tud, jöjj, én
belereménykedvén
vagyok emitt várván...
Maradunk így, árván?
Sohase kézfogjunk?
Ez az örök sorsunk?
De:
a Mi vagyunk-vágyjunk
hisz:,
közös az űrházunk!
Megjegyzés: a világmindenség összes faja a világmindenség összes fajának
Magyarázat: bolygól=bolygózol, ezen és/vagy azon a bolygón vagy
hallatszód'=hallatszódik