Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Van

, 56 olvasás, arttur , 3 hozzászólás

Gondolat

hogy úgy érzed, már nem igazán tudsz magadért élni. Talán mert nincsenek, akik érted élnének - enyhíted az állapottalanságod. Lehet túl felszínes voltál, vagy túl súlyos. Mondanád, itt az a pont, hogy úgy érzed, újra kellene kezdeni. De nem lehet, mert az a világ, amelynek ilyetén származéka lettél, hirtelen eltűnt. Ragaszkodsz ugyan képződményeihez, de már nincs meg. Sokkal előbb elmúlt, mint ahogy észrevehetted volna, hogy magadra maradtál. Persze abban az elmúlt világban sem voltál jelen, de már a léttelensége sem igazol. Ezen múlott az egész, míg szükséged volt az igazolósdira. Ami értékes és számít az életben, azért most kell síkra szállnod, amikor már nem igazán maradtál meg...

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Próza
· Írta: arttur
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 23
Jelenlévők:
 · gszabo


Page generated in 0.0357 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz