Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nagyapám

, 27 olvasás, Barrera , 2 hozzászólás

Hiányzol

Mindig csodáltam őt, kinek volt istene,
imája és hite: nem rendült meg sose.

Dörgött a sok fegyver, kinn az orosz fagyban,
nem akart ő menni, vitték egy vagonban,
Ő elmormolt egy imát a vérzivatarban,
vért könnyező havon, hazafele talpalt.
Angyal ült a vállán, tán egy piciny lepke,
hazatért a fagyból, ima segítette...
Nagyanyám ölelte, de a halál könnye,
rettegő dermedés, rájuk ült örökre.

Mindig csodáltam őt, kinek volt istene,
imája és hite: nem rendült meg sose.

Eltelt egy kis idő, nem volt sok nyugalom,
jöttek az okosok, hogy nagy itt a vagyon,
Tatám sírva nézte, hogy viszik a lovát,
mint veszik el földjét, s elmormolt egy imát...
Mit tehetett vón mást, elállt vasutasnak,
egy nap kruplit hozott, felebarátinak,
alig osztotta szét, kapuban Autó állt:
"feketézés nagy bűn! " S elmormolt egy imát..

Mindig csodáltam őt, kinek volt istene,
imája és hite: nem rendült meg sose.

Könyörtelen a mult, nem enged feledni,
mindig jönnek "zsenik", újraértelmezni.
Megunta az öreg, becsukta kapuját,
lelke börtönébe zárta saját magát.
Jöttek az unokák, a nyugalmas évek,
okított mindenre, rég meghasadt szíve.
Hitre nem tanított, nem is mert Ő talán,
ám néha hallottam: elmormolt egy imát.

Mindig csodáltam őt, kinek volt istene,
imája és hite: nem rendült meg sose.


Zárszó:
Nekem úgy adatott,
sosem volt istenem,
Bár az is meglehet,
nem figyeltem sosem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hiányzol
· Kategória: Vers
· Írta: Barrera
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 24

Page generated in 0.0432 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz