Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mindenhol 2

, 26 olvasás, Cselényi Péter , 1 hozzászólás

Gondolat

Az élő kozmoszért

Íme, itt: a csillag.
Mily szépen csillog.
Mily szépen világít.
Bennünket elámít.

És forró, mint a tűz.
Nem éget. El nem űz.
Hol vannak Földjei?
Ne mondd, hogy nincs neki!

De sajnos, nincs egy se,
hiába keresve.
Hát akkor figyeljen.
Megmondom, mi legyen.

Te, csillag, figyelj jól.
Mindeme neked szól.
Hallgasd és megtegyed
mind! Mi mit kell neked.

Keringjük körbe mi.
Biztosan élvezi.
Nem vakít, nézhető.
Látjuk is: ez hát ő.

Fényednél önmagunk
megnézzük. Kik vagyunk?
Kohója tüzébe
ételünk betéve.

Melegjed ételünk.
Hideget nem eszünk.
Nem bírja azt hasunk.
Hanem így jóllakunk.

Fényednél kutatom,
merre az ősatom.
Fényednél láthatom -
elmúlt a bánatom!

És ezt is nézhetem:
mily szépen létezem.
Fényednél - úgy bizony!
Ahogyan leírom.

Fényednél lejegyzem...
például e versem.
Azt pedig olvasom:
kié a hatalom.
(Fényeddel - úgy bizony!)

Hőjével égetem
azt, ami ellenünk.
És hője melengi -
lelkemet. Kell neki.

Fényednél meglátom
csuklómon a láncom.
S leégi forrója -
kezem már mozogva!

S fényednél kifestem
az űrt. Nappal s éjjelen.
Szobraim is készen.
Fürdenek fényében.

Ne féljél énlátva.
Ne vessél máglyára.
Éltetőm az te vagy,
te a vér, én az agy.

És a kéz és a száj.
Égetnél? Nem, nem fáj.

Az összes élettelen csillagnak

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Cselényi Péter
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 26

Page generated in 0.0381 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz