Az élő kozmoszért
Itt van ez: bolygócska.
(Lehet hold... üstökös...)
Az összes. Mind között.
Elbújt mind lakója?
Vagy messzi járhatnak?
Meg sose fogantak!
Itt van ez: égitest.
Magányost. És ürest.
Ezért:
Halljátok szavaim.
Mindenki hallja, ím!
Bolygó, hold- figyelj jól.
Mindene neked szól.
Hallgasd és megtegyed
mind! mi, mit kell neked.
Mi már rég rád lépünk.
S nem féljük az éltünk.
Beszívjuk? Beszívtuk legedet
és:
"Megtartasz engemet! "
Tapossuk hátadat.
S nem leszünk álmatag!
Foglaljuk kiskerted.
Tán nekünk emelted?
Megesszük a hagymád
boldogan adjad át.
Ültetünk... cseresznyét,
vigyázz rá, ne verd szét.
S tégedet jártomba...
Leülve porodba...
mélyedbe leszállva...
(más is így csinálja) -
házamat emelem
-ha ugyan kell nekem-
lehet, hogy élhetek
já-járva földedet.
Terajtad, így bizony
(ezt is meg- leírom) -
faragok szobrokat.
Kezem ír-rajzolgat.
Földedbe például.
(Ne szólj, ha megfájdul.)
Terajtad, így bizony
(ezt is meg- leírom) -
gondolok a jókra.
Tégedet jártomba!
A rosszak elbuknak.
Nem lesznek több újak.
Terajtad, így bizony
(ezt is meg- leírom) -
Születik az Eszme.
Nem kérdés, jó lesz-e.
Készen áll az Eszme.
S világba vezetve.
Terajtad, így bizony
(ezt is meg- leírtam) -
keresem-kutatom
anyagod, anyagom.
Amikor meglelem-
az leszen jó nekünk.
Ne féljél énlátva.
Ne fuss be szobádba.
Otthonom biz' te vagy.
Te a szív, én az agy.
És a kéz és a száj.
Ne aggódj, ez nem fáj.
Az összes élettelen bolygónak és az összes élettelen holdnak