Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Örvénylési protokoll

, 31 olvasás, AmenWall , 0 hozzászólás

Segélykiáltás

I. Ősnemzés

Párzó kövek látni tudnak.
Lehull majd – ó, mégis él még:
puhán lenőtt, fehér érmék
nyomvonalán bőgve juttat

vissza, mert ott sosem voltál
sem jelen, sem ép és egész,
testeikre többé ne nézz
eret, folyót: mássá formál

megnyílásuk, nem lesz neked menekvésed! Lágyság vagy és merev kések
fogannak meg holnapodban.


II. Szörnyeteg születik

Harag mar már, egyre jobban.

Van, hogy állat módra halnál
fogadkozva, sírva meg,
de előtte még lányka maradsz,
bárki meglát, elvehet,

hisz időtlenség lett a lényed:
nem értenek, te sem magad.
Hegyek tején visszamaradt
lárva ő, egy árva féreg.


III. Negyedik névleges sebesség

Sebekből született, érzem és nyögöm

Szemhagyott köröm lesz választéka a széttett lábak
meghazudtolt rágalmának

„Nézd, ő egy senki:
Elhajlott a vér-gólemmel. ”

Összeolvad minden ember
aNNAK, aki nem volt ember.

A szajha feleség figyeli a fényt.

Jobb kúrni. Jobb égni. Hüvelyed nem mindenkié. Sokaké, nem mindenkié. Szétmorzsolnak belülről. Égsz, már égsz.

Miért? Ne.

Ne hallgassunk a jóra. Élni akarunk, de valójában.

MEG. AKARUNK. HALNI.

Nézd, hárman a nővel: minden nyílásba egy-egy pokol. Halott.

Ki ölte meg? Azt hiszi, hogy ő él igazán, de nem is létezik, nem is létezem.

Jobb volna az ilyennek, ha követ kötnének a nyakába, és a folyóba dobnák. Bár meg sem született volna.

Szörnyeteg születik. Pusztítsatok el.

SZÖRNYETEG SZÜLETIK

SZÖRNYETEG SZÜLETIK

Élvezz rám. Rám. RÁM.

szörny

szörny

Ó.

Én.

Ó.

A gyűlölt faj épp a gyűlölt fiú. Lázad az apja ellen, minden szeretet ellen. Gyűlöl.

A fejsze már a fa tövén van.

LÁNG.

És.

Könnyek csorognak a melleidre.

Büszke vagy arra, ami vagy, de nem vagy, ami a tiéd, de másé.

Úgy kaptad, és elégsz vele.

A menyasszony eladta szentségét. A férfi már nem férfi. Ugatnak a sötétségben. Tejet sírnak.

Én.

És.

Én.

Nem.

Nincs miért meglátni, múlj el magadban. Ha nem vagy, sem változik semmi. Ha lélegzel, egyre csak sírsz.

Én levettem a lábaidat. Sebekből születtek, szörnyeteg.

Szörnyeteg.

Házasságtörőkből préselték össze ezt a tornyot és énekel.

Halálmaszk. Halálmágia. Halálmágia.

A ringyó és a gyilkos és az állatokkal, holtakkal háló szemérmes leány napján jöttél a világra.

Beleidet tapossák, nem látsz a vértől.

A szarvasünő a vaddisznó alatt nyög. Ő feküdt alá. Reszketett érte.

Nincs kiút a pokolból. Ne szülj. Ne nemezz.

Öld meg magad.

Ne öld meg magad.


IV. Oblivio

Nem kell többé töprengeni:
”Ki vagyok én, miért tettem? ”
Egykoron-volt, vérrel teli,
fehér hám lóg elfedetten.

Kezemben élt hideg hála
cseng el velünk, te kedvesség.
Megállt ő most kővé válva,
hisz nincs már nap, hogy üldöznék.

Látlak téged, mosolyogsz már.
Olyan jó a csend, a semmi.
Ha lennél még, most hozzáfognál.
Nem bánthat már többé senki.



(2010. március - június)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Segélykiáltás
· Kategória: Vers
· Írta: AmenWall
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 27

Page generated in 0.0232 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz