Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hej, Te éjszaka

, 217 olvasás, nagyvendel , 0 hozzászólás

Ezerszín

Magas dombtetőkön,
És hűs völgyeken át,
Száguld a széllel
A didergő hajnal.

Előtte nyargal
A szélfútta éj.
Útjukat állja
Délhez közeledvén
Fényben tündöklő
Aranyos meredély.

Délután szendergő
Megnyúló árnyék
Omlik a fákról,
Kúszik a fény.

Puhapihe párnákon
Oson az este,
Feltámad álmából
Újra a szél.

Átveszi birodalmát
A langymeleg éj.
Fáradt lelkemnek
Ad nyugodalmat
Egy puha levél.

Messziről halk zenét hoz
A kóborgó szél.
Álomra hajtja fejét
A holnapi remény.

Tested szépségének
Bűvkörében élek,
Messze távolságból
Törnek rám a fények.

Arcod vonásain
Álmok és remények,
Összetört szívemnek
Adj örök hűséget.

Villódznak előttem
Éjszakai képek,
Hajnalra felkelve
Elosonnak szépen.




Szekszárd, 2020. június 08.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 58
Regisztrált: 0
Kereső robot: 28
Összes: 86

Page generated in 0.1371 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz