Azt hittem, ha látom, felismerem,
Érinthetetlen, ha nyújtom kezem.
Valami készül, ami kikészít, amit még nem ismerhetek,
Ami voltam és aki voltam, az többé már soha nem lehetek.
Az a köd, az a sűrű, mély, ami most lassan körbevesz.
Mint a hullám, ami nyaldos, mardos és magáévá tesz.
Nagyon fáj, miket tettem, és fájnak a neked mondott szavak.
Úgy félek, hogy ez a valami ellopja minden erőm.
Amit nem értek, azzal hogy számolok el, ha kitelik az időm?
Megváltoztam. Nem azzá váltam, akivé lenni akartam.
Azután majd, ha az ismeretlent megismerhetem.
Azután majd, ha megbocsátasz, újrakezdhetem.