Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gerontofóbia

, 80 olvasás, Szegő Judit , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Minek nevezzem, ha a régi életkedv kihuny,
és hajamban ősz tincsekkel kacagva játszik a szél?
Minek nevezzem, ha utolér a zord tél?
Ha kertemben csak zörgő, száraz gaz virul.

Minek nevezzem, ha olykor öregedni látom
gyermekem arcát, s neki tanácsot már nem adhatok?
Ha egyre nehezebbek számomra a számadatok,
és már a sokadik új jogosítványt váltom?

Minek nevezzem, ha nem jutnak eszembe szavak?
Ha egy vén tyúk a lépcsőházban csókolommal köszön?
Vígan elsuhan, míg én csak a másodikat nyögöm,
mert bokám a vérnyomáscsökkentőtől dagad?

Minek nevezzem, ha a vágy már nem válik tetté?
Ha egy filmbéli csóknál gyakran pirulva elfordulok.
Szerelmeim zöme koporsóban, s lélekharang kondul ott,
hol a testből por lesz, s tán a lélek magasztosul szentté.

Minek nevezzem, hogy félek a fekete éjtől?
Ha meg-meglátogatnak néha sejtelmes emlékalakok.
Szobám falán árnyak s emlékek foglalják el a pamlagot,
és csámcsogva csacsognak a mertről és miértről...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Szegő Judit
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 18
Összes: 24

Page generated in 0.0385 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz