Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Félénk, őrült koboldok

, 66 olvasás, nagyvendel , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Félénk, őrült Koboldok
húzgálják el az ablakok elől
a Napot takaró lópokrócot.
Rávetülnek a fények,
útjuk a tengerhez vezet,
s megcsillannak a vizek.
Végül minden patak
a tengerbe ömlik,
elindulnak lassan a folyók
az óceán okig.

Folyton folyvást,
örök a körforgás.

Rámszegeződnek a szemek,
italhoz kell nyúlnom,
azt hiszem kocsmába megyek,
hogy elfelejtkezzek.


Hívtam a pincért,
de ő visszaintett,
tétova léptekkel
mégis oda lépett,
aztán rám legyintett.

Drága ez neked
szájber gyerek,
Erre magam eszétől is fussa,
mindenkinek megmarad
a saját bejáratú jussa.

A pultos nő fát rak a tűzre,
tüzelünk? kérdem szemlesütve,
nem, fűtünk, mondja
bőszen rám nevetve.
Lelép a díványról,
akár egy cemende.

Viselem sebző homlokomon
a rásütött, vöröslő billogot.

Végezetül kiolvasztják az arany sárgájából
a fehér aranyat nekem,
így majd gazdagabb leszek.
Aztán visszahúzzák a függönyt
tétova, őrült Koboldok,
s félősen kilesnek
a koszos ablakon.


Nézik a vörösen vérző
fehérrel betakart Hont.
Felülről pislognak rá
álmosan hunyorgó csillagok.


Ám ez kutyát macskát nem érdekel,
mit is mívelnek veletek most,
e delejes Manók?!



2020. április 27.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16
Összes: 23
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0221 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz