„Selig ist, wer war, bevor er wurde“. Ez a Jézusnak tulajdonitott mondat a védikus filozofia egyik alappillérje. Ugyan az a jelentése mint a „mielött Ábrahám volt, én vagyok... “ mondatnak is, és attol függöen, hogy éppen milyen vallási irányzat vette a szájára, értelmét is ugy magyarázták, többé-kevésbé az anyagi élet dicsöitésének jegyében. E paradoxon teljes mértékben lefedi az emberiség létezésének a meg-nem-érthetöségét. A szeretet maga a paradoxon, szeretve boldog az ember a földön, de az egekbe száll ha elengedi azt. A boldogság csakis a boldogtalansággal együtt értelmezhetö/ érthetö. A jelen egyik leghangsúlyosabb fogalma az „elengedés“. És miközben életeket élnek le az elengedés spirituális megtapasztalàsára törekedvén, észre sem veszik, hogy ez a fanatikus ragaszkodás/ eröltetett akarat az elengedni akaráshoz, még jobban visszaràntja a tudatot az anyagi kátyuba. “