Elfogyott a kávé, bevallom, én voltam,
egy ideig mászkálok még holtan, és kávé mellé erőt is veszek a sarki boltban,
de még maradnék aki lettem.
Sosem nevettem.
Nincs vész, mindig van új kávé a nap alatt,
valami úgyis maradt, a tegnap poharában,
az asztalon, azt bármikor neked adom, nincs hatalma már felettem.
Sosem szerettem.
De nem csak a kávé fogyott el, én is,
és mégis, ébren maradtam, bár minek,
ha nem mondhatom hogy hozzál kávét senkinek.