Egy kerti tavacska közelében ülök,
Nap fényes mosolyának, csendnek örülök.
Szikla sziget a közepén építve, csillan,
Meg szépítve sok virággal, szívem dobban.
Egyszerű, de esztétikailag csodás,
Bárki építette igazi alkotás.
Egy pillanatra megált a lélegzetem,
Milyen jó nekem hogy láthatom, nézhetem.
Érdekes ötletes, olyan természetes,
Tájhoz illő kép, nagyon emlékezetes.
Szívemnek lelkemnek fel emelő érzés,
Szememnek ezt látni meg nyugtató nézés.
Nem néztem mennyi perce vagyok e helyen,
Gondolataim visznek, maradok csendben.
Elfelejtem én minden gondom és bajom,
Tó partján csónak, benne ülve hajózom.
Egy kis pappír hajót építettem éppen,
Amire rá volt írva egy szó, az élet.
Volt benne jó és rossz, múlnak évek, érzem,
De ez a néhány perc volt gondtalan részem.