Navigáció


RSS: összes ·




Vers: morbid

, 70 olvasás, Divima , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

nem voltam még halott
én élve agonizálhatok
ok van rá temérdek
cipőfűzőm gilisztatenyészet
elmémben lyukat rágnak a molyok
lassan de biztosan megtébolyodok

reccsenve esik szét a biztonság
az árnyékom is két méterre jár
napom mellett a felhők vakon
tapogatnak és én hagyom
kezüket fogják még a bátrak
tán nekik épülnek már a sátrak

kiverni a gondolatot a fejemből
igyekszem de ez rettentő
potenciális hullák vagyunk
mindannyian
bizakodva, hogy a kaszás talán kihagy
nem vágja ki talpunk alól a talajt
ott a fű jövőre is kihajt
pedig a halál nevű személy nem válogat
csak lazán rád mutat
kirántja a gyenge szemfogat
majd tülkölve eltolat
mert elfelejtett kihúzni a sorból
másokat

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Divima
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16
Összes: 24
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0474 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz