Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Adj nekem

, 80 olvasás, nagyvendel , 0 hozzászólás

Gondolat

Ki kopogtat, beeresztetik.
ki kérni akar, meghallgattatik,
aki kér, neki megadattatik,
adj nekem Uram,
de hamarost.
Csupán csak egy csöppnyi fényt,
mi a Napból kélt,
a világ tetejéről,
csak nyolc perc míg ideér,
mely oly végtelen, mint a lét.
Napimádó vagyok,
akár a papok, és a vakok,
az ősi Magyarok,
Japántól Egyiptomig,
a felkelő Nap szigetétől,
a forró homokig,
hitem össze, vissza kavarog,
folyvást adok és kapok,
érzem az aranyos korong hevét,
szelét, és melegét,
megértem a tojás sárgájának
életet adó erejét.
Fény hozza el a virág színét,
nélküle minden oly vaksötét,
hozza a cseppenő méz ízét,
aranyra váltja színét.
A beteg állat is kifekszik,
küszöbre a Nap elé,
ha jön a gyógyító fény,
misét mondatok majd,
a szerencsétlenekért.
Kanál számra szedhetném a mérget,
testem kínoznák a férgek,
Lúgkövet is ihatnék,
ha eszemnél maradnék,
akár a megesett lány,
szimpátia híján.
Ez ám a méreg,
nem pediglen a cián,
okosságom mián,
kasszában a hiány,
nem nevet, együttérez!



2020.. ÁPRILIS 15.

........
...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Destiny


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16
Összes: 25
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0373 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz