Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Alkonyat

, 62 olvasás, hazocsa , 0 hozzászólás

Sors

Alkonyatban kérdőn dördül fenn az ég,
ítélő sors hányja a légi szikrát,
Hol van megfáradt vándornak menedék?
Míg zivatar lemossa minden piszkát.

Nincs védelem, így a félelem megnő,
zúgás, hasadó pattogás vesz körül.
Megindul és tombol az élet erdő,
de megnyugváskor csöndben elszenderül.

Kutatom, keresem elment véreim,
görnyedve számolom eltelt éveim.
Megjön elmegyek,... nem vágyva halálra,
vagy mi rosszabb, üres, hideg magányra.



Megjegyzés:
Édes "urod? " sötét viharban "kunuel arad" vala,
"werud hullothya" az elmúlás "utát mutatja" vala.
Gesta Hungafórum

Ómagyar Mária-siralom: "urod? " = uram; "kunuel arad" = könnytől árad; "werud hullothya" = véred hullása.
Ilosvai: "utát mutatja" = útját mutatja.
Gesta Hungafórum az író által képzett szókapcsolat

Kötelező rímek: szikrát, piszkát, az ég, menedék, erdő, megnő, körül, elszenderül, véreim, éveim, halálra, magányra, vala, vala.


Hampuk Zoltán
Kumdar (képzeletvilág), 2020. március 21.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: hazocsa
· Jóváhagyta: Destiny


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 2
Kereső robot: 14
Összes: 24
Jelenlévők:
 · Öreg
 · PiaNista


Page generated in 0.039 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz