Szabad voltál, szilaj és szigorú,
A szemöldököd mögé rejtetted bánatod,
Nem volt béke, csak harag és háború
De mindig hitted, hogy láthatod
Rózsabokrod tüskéi között
A virág szirmait kibomlani.
Béke vett körül, gúzsba kötő csend,
Ami tó helyett mély kút hideg tükre volt.
Láttam, ahogy lassan felbomik a rend,
Áramló örvény a mélyből magasra tolt.
Zsongva ébredt tavasz a télre.
Mámoros tavaszi föld illatától
A virágból erős mag fogant
Romlatlan élet nőtt a magból.
Céltalan patakokból így lett folyam,
Igy lett a tavaszból nyár, a részből egész.
Budapest, 2017. december 24.