Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Boldogság-szonett

, 29 olvasás, Permay Zsuzsa , 0 hozzászólás

Szerelem

A boldogság madara ül vállamon,
gerlicének a búgását hallgatom;
el nem röppen, s a két kezed átkarol,
szinte csoda ez a ritka alkalom.

A pillanat, mint indigót átitat,
a kezedbe kulcsolod a kezemet.
Az ajkamon ül szerelmes áhítat;
és borzongok, ha suttogod nevemet.

Valósággá teszed minden álmomat;
s édes a csók, megmelenget legbelül.
Érted szinte már semmi sem áldozat,

így jó veled. Együtt vagyunk te meg én,
a sors nekünk minden percet megbecsül;
s összetart a világ kérges tenyerén.



2020. január 9.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Szonett
· Írta: Permay Zsuzsa
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 3
Kereső robot: 14
Összes: 35
Jelenlévők:
 · marisom
 · PiaNista
 · vargaistvan


Page generated in 0.0419 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz