Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ahol a szerelem járt

, 58 olvasás, Perlita , 0 hozzászólás

Szerelem

Amikor a szív egy sötét raktár
Poros, pókháló fedte falak...
Egy idegen zörget lezárt kapuján
Mindhiába, míg egy nap
belülről törik a zár, és már
észrevétlenül bent járkál...

Ő az, a szerelem álruhában
-S bár fel nem fedi magát -
Pislákolni kezd a fénye lassan,
Betölti száz év csöndjét a tánc.
Hangja körbeölel, s elmondhatatlan,
ahogy megérint a megfoghatatlan.

A sötétből felderülnek a színek
Felgyullad ezer kis lámpás
Tűzijáték, robbanó fények
nyomában eufória-hatás
és a háttérben a szív falán egy felirat
beleég mint a kőbe vésett szavak...

... és ráébredés: ez a szerelem!
Már az első pillanattól fogva...
Mégis titkolja válaszát előtte.
Bezárul a szív vaskapuja
És ő nem kopog be többet...
megtévesztve tűnik tova

Leszálll a csönd, leég a gyertya
Megáll a levegő bentrekett illata
Egy visszajátszott dallam,
egy elszáradt virág...
Nem is volt csak képzelet talán
De örökre jelet hagy az elhagyott raktár falán.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Perlita
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 21
Jelenlévők:
 · Kócos


Page generated in 0.0385 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz