Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tükörbe nézve

, 182 olvasás, Fekete Varjú , 0 hozzászólás

Bánat

Szilánkjaira hullott a világ,
Tükrében meg láttam a valóságot,
De valahogy, nem volt az igazi,
Túl sok boldogság volt ott.

Egy tükröződött töredékben,
Töretlenül, s mégis megtörve,
Állva néztem a lélek fényeit elszállni
Mintha szivárvány lett volna.

Benne apró képek, égtek csak égtek,
Ez volt egy ember lehetetlen létezése.
Az élet homályos foltja,
Az érzelmek hullám vasútja.

Tükröződő tükörben,
Meglátva a belső szilánkot,
Értettem meg a boldog világot,
De valahogy görbe volt ez a tükör.

Valahogy most mást mesélt,
S lassan újra össze állt,
Szépen, lassan meg született,
A korom fekete valóság.

Édes a kín szenvedés,
De csak én láthattam,
Nem született ő újjá,
Ugyan úgy szilánkokba hevert, véresen.

S ebben a véres szilánkban,
Meg láttam, meg láttam.
Ki is vagyok,
Csak egy üres tükör, s még egyben sem voltam.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: Fekete Varjú
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 55
Regisztrált: 0
Kereső robot: 32
Összes: 87

Page generated in 0.0703 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz