Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: A hontalan

, 84 olvasás, Fekete Varjú , 3 hozzászólás

Bánat

Deres már a faág,
Sűrű köd járja át.
Járja, csak járja,
Kinek bírja a lába.

Jártam én már eleget,
Itt koptattam el cipőmet,
Itt öleltem fagyos testedet,
Itt hordoztam törött szívemet.

Deres már a faág,
Talán egészen fagyott.
Egy késett varjú rázza meg,
Talán ő sem találja otthonát.

Kopog a föld, kopog.
Hogy kinek, csak ő tudhatja.
Gyászdallamot fütyül a varjú,
Ő sem érti, miért.

Fütyüli a dalt egyre jobban,
S lassan jégvirág nő szemfedője alatt.
Szárnyai megremegnek,
S lelke megdermedt.

A föld elsimult, márványlap került rá,
S a magányos varjú közelebb szállt.
Ráhajtotta fejét, elfütyülte utolsó sorát,
Majd tovább szállt, keresve otthonát.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Ez+az
· Írta: Fekete Varjú
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 1
Kereső robot: 29
Összes: 39
Jelenlévők:
 · Romuald


Page generated in 0.0407 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz