Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Ismerős

, 359 olvasás, Kmiki , 3 hozzászólás

Halál

Képzeld el, állsz a sarkon, melletted elmegy egy villamos, ami meglehetősen tele van, pedig szombat este 11 óra 4 perc van, a többi ember a másik oldalon hánytat egy másikat, jönnek szemből, jönnek mögüled, mindenki boldog, mindenkinek van valami mondanivalója a másik személyhez, a sarki kocsmából jön ki egy társaság, két férfi és egy nő, azt hiszed, mindjárt megcsókolják egymást, olyan közel kerültek egymáshoz, oly hevesen ölelkeztek (az egyik lány magas, göndör vörös hajú, dekoratív egyén, a másik lány alacsony, barna, 15 éves ruhái vannak és még dekoratívabb egyén), mindenki úgy megy mintha olyan fontos lenne neki mennie, mintha várná valami ott, ahova megy, de ő se tudja mi, Te meg állsz ott a lámpaoszlop alatt, a villamosmegálló mellett, füstölő cigivel a szádban és egy nagyon színes sállal a nyakadban (főképp türkizkék és enyhe piros színei vannak, de telerakták mindenféle ízléstelen foltokkal, de neked ez kellett - pont kellemes, gondolod magadban), merengsz a távolba, egyik irányba, majd a másik irányba, felnézel az égre, a csillagokra, bámulod azokat 1 perc 17 másodpercig, majd elbambulsz a tér felé, szépen, hosszasan, és egyszercsak meglátod a távolból integetni Neked a Halált. Meglepődsz, örülsz, megint meglepődsz majd olyan rohanó léptekkel, mint azoknak az embereknek van, akik úgy sietnek ilyen este is, elindulsz felé. Mikor odaérsz, barátiasan megöleled, közel már hevesen, úgy, mint akik a kocsmából kijőve majdnem lekapták egymást, majd baráti poénból odaszólsz, mint ahogy azok szokták, akik itt sétálnak sietve, hogy "apám, még mindig ugyanolyan szarul nézel ki, mint amikor legutoljára láttalak", majd Ő is ugyanilyen baráti gesztusból megszólal, "te sem lettél jobban azóta basszameg". Konstatáljátok, hogy már másfél éve annak, mikor legutóbb találkoztatok, most már Ő is meglepődött, közben röhögtök, majd leültök egy padra és rágyújtotok. Mindketten felszabadultak vagytok, szóbajön szex, drog, az élet értelme és annak feleslegessége, a sok ember, aki úgy siet az Isten tudja hova,
észre sem veszitek, hogy ott ültök a füstben 2 órát, meg hogy elszívtál egy doboz cigit, te, aki legvadabb álmaiban sem enged meg 2 szálnál többet magának. Aztán elkezdtek hülye játékokat játszani, de tényleg, nagyon hülyeségeket, például felkötöd magad a fára, vagy beláncolva próbálsz kiszabadulni a kis tóból, ami ott van a tér közepén. De nagyon szórakoztatóak, észre sem veszed, hogy a sok rohanó ember megállt egy pillanatra és olyan vicces, ijedt fejeket vágnak. Mint a zakkantak, elkezdenek ordibálni, mi bajuk van ezeknek? Netán elkéstek onnan, ahova olyan fontos lett volna odaérjenek?... Csend. Döbbenet... Ijedtség... Bánat... Szirénázó hold.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Novella
· Írta: Kmiki
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 64
Regisztrált: 2
Kereső robot: 30
Összes: 96
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0984 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz