Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Én

, 240 olvasás, Gyenge Ildikó , 2 hozzászólás

Sors

Mezítláb a porban járok,
a csillagokkal együtt hálok.
Minden virágot megcsodálok,
démonokkal táncot járok.

A fákkal titkotokról sugdolózom,
éjszaka álmokkal takarózom.
Nyáron télről álmodozom,
ha tél van, sírva fázom.

Szellőként cirógatlak,
esőként eláztatlak.
Sivatagként szomjaztatlak,
éhen, szomjan mégsem hagylak.

Tüske vagyok bőröd alatt,
addig szúrlak, míg könnyed fakad.
Lelkem húrját kezedbe adom,
mielőtt megpengetnéd, visszavonom.

Üvegszilánkon táncot járok,
ha megvágom magam, kiabálok.
Angyalokkal jövőt látok,
az ördöggel cimborálok.

Gyere, táncolj velem!
Ha nem kedvelsz, elfordítom fejem.
Akkora a köd körülöttem,
hogy benne magamat sem lelem.

Az időnek is valamiből élni kell,
így hát felzabálja a szenvedélyt.
Minden mesének lassan lába kélt,
de én az illúzióra nem kérek engedélyt.

Ébreszd fel szunnyadó lelkem,
csinálj huzatot bennem.
Légy fonal, mely átszövi életem,
szálka, mely szúrja a szemem.

Hányszor esküdtünk, hogy szerettünk,
minden esküt végül eltemettünk.
Az életbe vagyok szerelmes, kedves,
s ha elhagy az élet, a halába is szerelmes leszek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Gyenge Ildikó
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 58
Regisztrált: 0
Kereső robot: 28
Összes: 86

Page generated in 0.0675 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz