Navigáció


RSS: összes ·




Blog: Szomorúság

, 283 olvasás, Rea , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Fura ez az érzés,
egy el nem állított vérzés,
zakatoló lélegzés,
nyugtalan létezés.

Boldog pillanatok eltűntek már,
ami maradt csak egy szétrombolt kártyavár.
Kilopták a szívemet,
darabokban égették el.
Azt mondtad szeretsz,
mégis keresztre feszítés.

Nem olyan rég mondtuk ki egymásnak
az,, igen-t",
mégis minden tönkrement.
Eltávolódtunk egymástól, mint házaspár
egy fedél alatt élünk, mint két lakótárs.

Gyilkos ez a közeg, lelkemből ordítok,
s szívem kifordul, majd belesajdul.
Arcomon könnycseppek: Mondd, mivel érdemeltem ezt?
Őszinteség nélkül minden kapcsolat halálra ítéltetett.

Fáj a lelkem egy darabja, nem is tudod mennyire,
te okoztad, te okoztad ezt az egészet,
többször jeleztem, hogy ez így jóra nem vezet,
mégsem figyeltél rám, s így éltük tovább az életet,
de bizalom és őszinteség nélkül egy párkapcsolat sem életképes.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Blog
· Írta: Rea
· Jóváhagyta: Destiny

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 58
Regisztrált: 0
Kereső robot: 28
Összes: 86

Page generated in 0.0685 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz