Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tisztul

, 165 olvasás, Ny. László , 1 hozzászólás

Elmélkedés

emocionális vagyok, durván
szenzitív és kába az elhullásban
tojáshéj járda ropog alattam, feneketlen madarak
akaszkodnak hajamra, fogódzanak korlátok kezembe, aranylelkű sugarak fojtogatnak
kiébredt vackaiból valaki
üvegtestű árnyékká válik, maghasadásig
tisztul
ügyes kis gonosztevő volt
ivott és biciklizett
elváltak útjai talpaiból, hobó
így mondják,
bár alig látható, alig megtapasztalható
én tapasz vagyok rajta is, rajtam is
folyékony szublimát, a padok betegek
léceik között emberszag szorul
boltra vágyunk, ahol kaphatunk
zárva az ajtó, a bevásárlókocsikban hever az idő, papírfecni repül át
kimagozott kerteken, nincs mit tenni
szebb és hamisabb éneket csiripelni, szeretni valakit, aki nem szeret
gyávának lenni, a hős, az most
karolok magamba
az egyszerű bitangba
gyerekbe, aki nem lopott csokit
akit kineveltek a gyerekségből
fiúba, aki megszökött és rab lett
és rab lett
férfiba, aki elveszítette szatyrait
az álomcsapdákon fennakadt férfiba
sótlanabb, hígabb, kedvetlenebb
fogkefék a lépcsők
sikálják lépteim
le és le
pincébe
magamba
még le
hogy aztán megpattanjon
viszi majd magát
tehervonat
személyvonat
el innen

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Ny. László
· Jóváhagyta: Destiny


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 61
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 84

Page generated in 0.0694 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz