Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Sok(k)

, 266 olvasás, Simply , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Undorító vitrin-életük, nyála
rászedettnekʾhogy csorog. Semmit érnek
újra-varrt sorok, plágiumba ványad
hírnevük. Úgy szelídek ők, mint rémes

ár, jégverés, ha szirmokat letép. Mint
nóta szól, szekér, ha fut, sutba dobnak,
elfelejtenek. Szüntelen dicsérik
önmaguk, új barátokért loholnak

ott, mert megterem a talpnyalók hada,
csorda bókolók sok oldalon. Jelre
vár az átmosott agyuk, s mert rongy alak
mind, friss babért oroz. Kivárnak, merre

ócska szél terel, gerincük túlhajolt.
Hibernált jellemük végtelen ragyog.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Szonett
· Írta: Simply
· Jóváhagyta: Destiny


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 197
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 218
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2214 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz