RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2020-03-22 19:35:40, 91 olvasás, rené , 0 hozzászólás
Az esti dalban gyászol a szél, már nem vagy itt és nincsen remény, feletted föld-hó - lezárt acél, a titokzatos létnek felén. A halál ilyen: vérünk issza, és beszivárog testközökbe, hogyha elvesz, már nem ad vissza. Messzire sodor. Fénykörökre. Az emlék marad, mint egy lepke, amikor szemre sírás röppen, és hogyha éppen úgy van kedve, elveszik. Múltunkra köd csöppen.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς