Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egy pillanat

, 12 olvasás, Szadam , 0 hozzászólás

Gondolat

Azt hittem csak álom,
De jött a vonat s halálom várom.
Egy pillanat ezer év hogy lehet?
E világon túl mit lelek?
Egy pillanat, min tűnődtem,
Épp eleget bűnhődtem!
Elég volt e rusnya világ,
Mint szirom nélküli poshadt virág.
Próbáltam keresni benne a szépet,
Mit találtam, csak borzalom és vétek.
Egy pillanat volt, akár a múlt,
Hol ezreink vére hiába hullt.
Nagyjaink képe halovány lett,
Hiábavaló minden hőstett.
Egy pillanat lesz, akár a jövő,
Nem nagy talány, nem fejtörő.
Pusztítjuk magunk, és mind azt mi szép,
S észre sem veszik, hogy közel a vég.
Egy pillanat most, ennyi a jelen,
Senki nem tud változtatni ezen.
Alig maradt idő, valamit tenni,
Összefogni kéne, nem kardunk fenni.
Okosan tölteni hátramaradt napjaink,
Lehetnénk hősök, akár a nagyjaink.
De te (bolond) mégis ezt olvasod,
Mikor nincs sok hátra, csak egy pillanatod!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Szadam
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 34
Jelenlévők:
 · Divima


Page generated in 0.0398 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz