Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az éj sötét óráiban itthagyott egymagam

, 80 olvasás, MghmMcknsm , 1 hozzászólás

Halál

Az éj sötét óráiban felébresztett az álom:
Egy fehér koporsó, s hulló fehér virágok.
Valahonnan az élet hangjai jöttek,
De szemem elé csak a koporsó és a virágok vetítődtek.
Úgy éreztem a napokban megérintett az élet,
De rám ma a halál fekete fátylat terített.
Féltem az élettől és vágytam az elmúlást.
Ellentétes érzés úgy vonzották egymást.
Az élet hangjait még mindig hallottam,
De sikolya üres volt, semmit mondó és vacak.
Nem volt benne mélység, nem volt benne értelem.
Nekem már nem volt semmi, nem tudtam mit kezdeni vele.
A halál betakart, őt éreztem csupán.
Azt mondta megpihen, míg valakit talál.
Mosolygott és sandán azt mondta: nem te vagy,
Aztán eltűnt, s itthagyott egymagam.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: MghmMcknsm
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 25
Jelenlévők:
 · Kvitka
 · PiaNista
 · Sutyi


Page generated in 0.0253 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz