Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Talán meg se tudod fogalmazni

, 333 olvasás, arttur , 1 hozzászólás

Gondolat

még vágyni se tudsz rá, mert magába zárt a szenvedés, még önmagad se voltál, kínzó, végbemaradt gondolatok gyötörnek. Már nem tudod végiggondolni magad, részeidre szakadva sodródsz, érzed hogy nem találsz partra. Persze ennek gondolatától bekövetkezik a még rosszabb, a pánik. Teljesen magadra vagy utalva, nincs külső segítség, pszichiáterek normái nem személyedre szólnak, aki érted szólna, s kiemelhetne, elment. Lehet hogy pont ezért kerültél padlóra, s lettél csúszó-mászó, talán kegyeiért. De lehet eltávozott onnan, ahol te se igen vagy már jelen, az élhető életben. Egyetlen, ami segíthet, hogy fel tudd mérni, meg kell értened, hogy magadra maradtál, mert a Teremtő is elérhetetlen messze van, az imák kicsorbulnak odáig.
Ha sikerül érezned, hogy magadra maradtál, még nem tudod, de megtaláltad a kapaszkodót! Mert felfogtad, egy saját gondolatod született. És ha megérted ezt, akkor elhatároltad magad a külvilágtól, amely ide juttatott. Látszatra. Mert igazából te juttattad ide magad.

Egy saját gondolatod van, ebből következik a másik: valahogy ki kellene szabadulnod. Hogy ez megtörténhessen, szükséged van a felszabadulás energiájára, az önerődre, a szenvedés leküzdésére, hogy kiutat találj a fájdalomból. És nemcsak ezt, hanem ki tudd védeni a sebezhetőséged, a sérülékenységed, hogy soha többé ne érjenek készületlenül a ledöntő élethelyzetek, hogy megteremtsd készenléti állapotodat, megtaláld az erődhöz vezető utat.

De most a padlón vagy, s megfogalmaztál két gondolatot. S ez a valami. Mert megtalálod a harmadikat, negyediket... És ha megérted a gondolatok fontosságát, képes lehetsz gondolati szerveződésre. Mert nem szenvedsz mástól, hanem az eddigi gondolataidtól, a kényszerítő, ismétlődő gondolati normáidtól, amelyek kiváltották padlóra vető reaktív érzelmeidet.

A gondolati szerveződésed szelektívnek kell lennie! Meg kell tudnod, melyek azok a gondolatok, amelyek ide juttattak. Nem kell pszichiáter, egyedül is boldogulhatsz. De a boldoguláshoz erőre van szükséged. Nem nehéz, meg fogod látni, milyen egyszerű erőt nyerni. Egyszerű, mert az erő mindig is benned volt és van, csak elszívták a külvilágból érkező felemésztő gondolataid. A Teremtés ereje benned van!

Hogyan nyerheted vissza elvesztett erődet? Lazíts, s próbáld meg elengedni összes gondolataidat. Ha sikerül, megtalálod magadban a csendet. Lehet békének is nevezni. Az erő forrását. És azokat a gondolataidat fogadd vissza, amelyek nem okoznak benned feszültséget, hanem gyógyítanak. A gondolati szerveződésed ki kell zárja a rossz betörését, amely mindig a külvilágból, a környezetből érkezik. Ha ez sikerül, meg kell tudnod, ki vagy te. Tudnod kell hogy a megtalált lényed elkülönítsd a külvilágtól. Nem az egésztől. Mert ott olyanok is vannak, akik átmentek azon, amin te is átmentél. Sorstársaid, kik kezet nyújtanak neked...

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Jegyzet
· Írta: arttur
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 181
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 205
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.7152 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz