Nincs csodálatosabb mint az ember,
Hisz Isten képmására teremtetett.
De megmérgezte a Paradicsom almafája,
Azóta azt hiszi – valójában ő, az Isten.
Isten szabad akaratot adott neki,
Döntse el, mily törvények mellett akar élni.
Mert szabályok, törvények mindig vannak,!
Mint, - ne egyél gyümölcséből annak a fának!
Egyszerű tiltás, mégis máig ható!
A mai ember is hívő, vagy tagadó.
Vállalja az Istennek parancsát,
Vagy elfogadja a Sátán csábítását.
Sok mindent tud már, a Holdra is leszáll,
A végtelen ismeretétől, mégis oly messze jár.
Soha nem fog tudni mindent megismerni,
De szeretne a többre mindig törekedni.
Írtak már róla sok mindent, s oly sokan,
Mit tehetnék hozzá kicsiny írásomban?
Volt már felmagasztalt, és volt alávaló,
Lelke mélyén mégis az Istenben bízó.