A Föld vigyázza gyermekét
s a terhet, mit az Úr adott,
hordanod kell utadon,
mint postás a rejtelmes csomagot.
Helyetted senki sem járhat
meg Golgotát,
neked kell arcodon viselned
Júdásnak álnok csókját!
Neked kell a keresztet felvenned válladra.
Koszorúd tövis, címered király,
vérző kézzel s lábbal menned kell!
Isten vagy Ember vagy! Te meg ne állj!
Meglásd, ha a vég eljön, nincs többé szenvedés,
meglásd, a régi új lesz,
a csúf szép, rosszból jó,
hitetlen hívőt szül.
S a világ így lesz majd egész!
Veled vagy nélküled, a Föld ugyanúgy forog.
Nem vagyunk Atlasz, ki vállán tartja e gyönyörű égboltot,
nem vagyunk Isten, csak általa teremtett földi lény.
Halandók vagyunk s mégis halhatatlanok,
míg rólunk mesél ember, nemzet, világ: lelkünk örökké él!