Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szuszogsz és az álom

, 110 olvasás, northman , 8 hozzászólás

Szerelem

Aztán lehajoltál
és felemeltél térdig
repülni hívtál
én kiszáradt torokkal
oxigénről álmodom.
A sosem voltál és a sosem leszel
közötti megállókból
titokban lesem a fényes ablakokat
mellbimbód és holdfény
ez most mind ezüst.

Dérlepte fák alatt buszok
nyögnek tegnapról maradt mérföldeket
a nélküled ködében ülő város köldökén
hangod verődik vissza a falakról
ez most mind arany.

Keserű kávé forr bennem
de nem düh nem gyalázat
a vágy falai közt lebzsel a szerelem
kulcslyukon át nézi fürdő vállaid
ajtókat rugdos engedj ki engedj be engedj!

Meleg takaróm vagy
olyan selyem lélegzettől karcos
éjszakába úszó barna szemekkel
szuszogsz és az álom
a hajadat kócolja össze hajnalig.

2020. január 14.

Hajnalnak...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: northman
· Jóváhagyta: Kavics


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 18
Jelenlévők:
 · Rákosi


Page generated in 0.0353 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz