Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Furcsa álom

, 223 olvasás, Jakab Tibor , 10 hozzászólás

Elmélkedés

Egy templom udvarán jegenye,
száraz faágról elszáll az utolsó levél.
Fenyőfa rönkjei éltetik az éhes kandallót.
Emberi árnyék bámul felfele az égre,
egy dollár zsebében, egy könyv a kezében,
asztalán fél kenyér. Sötét van, úgy érzi, mindennek vége.

Egy rügyező ág, alatta hóvirág,
héja kering a fa fölött.
Lent a völgy, melyen folyó siklik át,
rajta csónak és a Hold fényében fürdik az öröm.

Egy rádió zúg a távoli faluban,
a tiszta égbolt visszhangzik utána.
Egy pad, mely ránéz a vízre,
rajta öregasszony és kisgyerek,
mint egy filmvásznon a dráma.

Egy Bibliát tart kezében,
ölében egy csokor vörös rózsa,
egy koldus, ki épp arra jár, kezében bor,
vállán kopott kabát, elment nyugovóra.

Egy könyv címe mutatja utamat,
egy utat, melyet még nem is ismerek.
Egy öltönyös ember arc nélkül,
rajta egy szemüveg, ujjain arany és ezüst gyűrűk fénylenek,
egy lepkét kerget a szomorúfűz körül, melyről gumó lóg alá.
Közben vidáman metamorfózist énekelget.

A Hold a csillagokkal táncot jár,
párás ablakon szív lappang,
rügyező ág a vázába téve, havas a párkány, s a mesének mindjárt vége.

Két csókra nyíló száj egymásra tapad,
ökörnyálon játszik a pók.
Kémények csúcsait varjak lepik el,
egy darabka szalonnán cinege énekel.
Függőágyon alszom levendula réten,
illata átjárja testemet.
Illata e mesébe idézett meg téged,
s veled együtt a Tavaszi szelet, mely felszárítja könnyeim.
És elhozza a mesének a véget.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Jakab Tibor
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 58
Regisztrált: 0
Kereső robot: 30
Összes: 88

Page generated in 0.0741 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz